2016. május 12., csütörtök

Csütörtök van...

Najó... a jelenlegi életvitelem mellett nem biztos, hogy minden nap tudok írni, pedig tényleg szerettem volna. Na igen, az elfogadás és a belátás néha sokat segít, hogy az ember fia ne ostorozza magát a hibái miatt.

Viszont ma egyszerűen muszáj megosztanom valamit. Nem állok nagy magamutogató, szelfizőgép hírében. A mai viszont egy olyan helyzet volt, amikor egyszerűen muszáj volt lefotóznom magam. Mindig gondosan be van pakolva a táskámba minden, ami az edzéshez kell, ma azonban valami különös oknál fogva az edzős melegítőnadrágom kimaradt a pakkból. Újabb különös oknál fogva a feleségem nadrágja viszont az én táskámban volt. Nos... ma abból főztem, ami van. Annyira felhevültem a forróságtól, ami a tükörképemről a retinámra vetült, hogy muszáj volt megörökítenem.


Vannak olyan férfiak, akik önszántukból vesznek fel ilyet, súlyzós edzéshez. Őszinte leszek: meglepően kényelmes volt, annak ellenére, hogy a varrás nem mindenütt kompatibilis egy férfi fizikai adottságaival. Ja, igen... és van még valami, ami sokat segít az elfogadás és a belátás mellett. Ez pedig az, ha az ember őszintén tud nevetni saját magán.