Dialógusgyűjtemény 1.0

Lassan-lassan két hete már, hogy ismét rendszeresen edzem. Heti 5-6 edzés a terv, ami soknak tűnhet, de valójában nem az. Inkább rövidebb edzéseim vannak mostanában, amik - ellentétben a korábbiakkal - csupán egy-egy izomcsoportot céloznak. Elképesztően élvezem! :) Egyelőre nem vagyok túl erős, még magamhoz képest sem, de nagyon jól esik minden edzés. Rég nem éreztem már azt, hogy szinte alig várom, hogy mehessek edzeni, úgyhogy ez külön öröm!

A konyhában is minden szuper. Minden pontosan úgy történik, ahogy szeretném. Az étkezéseim miatt ismét kicsit csodabogárnak néznek. Megszoktam már. Olyan vagyok, mint a konyha egy biodíszlete, mert nagyjából 3 óránként én bizony eszem.

Jönnek a kérdések, hogy:
- Megint eszel?
- Igen.

- Hányszor eszel egy nap?
- Itt 4-5x, de otthon is, reggel és este.

- Megint ezt eszed? Jól bírod!
- Szerintem finom.

- Mindig dobozból eszel?
- Nem, de amikor csak kiugrom harapni valamit, feleslegesnek érzem azt az időt, amit arra fordítok, hogy kirakjam egy tányérra - ééés... így óvom a környezetet. Ha nem mosatlanítok, akkor kevesebb víz fogy.

- Miért nem melegíted meg?
- Lsd. előző pont. Másrészről pedig hidegen is ugyanannyi tápanyag van benne, mint melegen. Zárójelben: nekem így is ugyanakkora élvezetet nyújt az elfogyasztása, mint melegen.

- Nem egyoldalú ez?
- A mikrotápanyagokat reggel és este viszem be, ebben pedig egyébként, minden jó minőségű, fehérje, zsír, rost és szénhidrát. Ízügyileg egyoldalú, de lsd. előző pont.

- Tényleg minden nap főzöl?
- Igen.

- Jó sokat költhettek kajára!
- Igen, szerintem nem sokkal többet az átlagnál... (itt meg szoktam jegyezni a kis péksütis, kakaócskás reggelit, ami alaphangon 500 Ft, az ebédet, ami 1200 Ft és a délutáni nasikát, ami szintén legalább 500 Ft, ja és az üdítőcskét. Ennyi pénzből én 6x kajálok tápanyagdúsan :) - basszus milyen bigotnak tűnhetek ezzel? :D )

- Hogyhogy nem gurulsz el, ennyi kajától?
- Szerencsés genetika. - na, majd ide beszúrok egy fotót, amit nemrég találtam arról, hogy mennyire szerencsés a genetikám és milyen az, amikor nem foglalkozom azzal, mit eszem... élménygyanús lesz ;) 

- Nem szoktál normális dolgokat enni?
- Nem szoktál normális dolgokat enni?

- Te csak ilyesmit eszel?
- Nem, távolról sem. Nagyon sokat főzünk és sütünk mostanában. Majdnem minden nap van valami extra, amiről pontosan tudjuk, hogy mi van benne, egészséges, tiszta és finom. Olykor belefér a junk, de havi szinten 1-2 alkalommal, ha van ilyen. Minek? Azért, mert néha jól esik. :) 

Még szeretném folytatni a sort... Pedig nem vagyok az a nagy észosztós fajta, az eredményeimet tekintve pedig... szerintem nagyon sok olyan ember él a Földön, aki annak ellenére, hogy nem figyel a kajára és életében nem sportolt, mégis sokkal izmosabb mint én. De ez nem is erről szól. (Erről majd írok - csak beírtam, hogy ne felejtsem el :) ) Csupán csak egészséges akarok maradni, élvezni a folyamatot annak minden hozadékával és mindezekkel pozitív példát mutatni.

Rebuild

Mióta elkezdtem edzéssel foglalkozni, rengeteget tanultam arról, hogyan működik a testem. Egyre jobban tudom, hogy mit is kell tennem ahhoz, hogy az éppen aktuális céljaimhoz alkalmazkodjon. Az utóbbi pár hét inkább a gyógyulásról szólt, ugyanis - mint általában az év ezen szakában - elkaptam egy jó kis köhögős, torokfájós nyavalyát. Régebben úgy gondoltam, hogy egy kis megfázás miatt nem hagyok ki edzést. Fuckyeahdehardcorevagyok! Aztán egy-két olyan eset, amikor ha akartam volna se tudtam volna elvonszolni magam a teremig, egyértelműsítette bennem a dolgot. Amikor beteg vagyok, nincs edzés. Pont. Szóval az említett aktuális cél mostanában az volt, hogy hamar kilábaljak a göthömből ("volt egy török, möhömöd, söse látott töhönöt…" mindegy, korán /késő van :)) Ilyenkor tényleg a pár nap itthoni nyugalom és a C-vitamin mindenféle formája az, ami segíteni szokott. Segített is. A lényeg viszont az, hogy nagyjából 3 hete nem voltam a terem közelében sem. 

A poszt címe már sugallja, miről is lesz szó. Az újrakezdésről. Na ez is egy olyan dolog, amiben bőven van rutinom. Legutóbb egy deréksérülés miatt hagytam ki. Hogy a további sérüléseket és a még aktuális sérülés végső kis "próbálkozásait" is felszámoljam elkezdtem hiperhajlításokat végezni és nyújtani minden edzés végén. Egyre stabilabbnak éreztem a törzsem, ami a guggolásom teljesítményére is pozitív hatással volt. A bal farizmom hónapok óta be volt állva, de a rendszeres nyújtástól és az odafigyeléstől ez is rendbejött. Tehát ahol sérülésem van ott, amint mozgásképességem visszanyertem, elkezdem mozgatni és megpróbálom egyre jobban terhelni. 3 hét után már szinte minden jobb volt mint előtte. Sajnos ezt követte a - szerintem a gyerekek által hazacűgölt - nyavalya, amitől 2 hétre kihagytam az edzést (komolyan nem éri meg nekem bérletet vennem) tehát az utóbbi 2 hónapban összesen nagyjából 3 hetet sikerült edzenem. Szóval… ilyenkor kell kitűznöm egy célt és kell csinálnom egy tervet. 

A cél az, hogy elérjem azt az erőszintet, ahol kb. két éve voltam. A terv pedig nem más, mint a - továbbra is - tiszta táplálkozás, de magasabb kalóriabevitel, ami pedig az edzést illeti, ott az alapgyakorlatoknál igyekszem fokozatosan emelni a súlyt és csökkenteni az (amúgy kezdetben magas 15-12-es) ismétlésszámot ezzel párhuzamosan. 

Az életünk minden területén jól alakulnak a dolgok, de valahogy az edzés mostanában nem volt fókuszban. Mitagadás, nagyon érzem a hiányát. Viszont pár óra múlva, amikoris főzni kezdek, ennek a néhány extra perc alvásnak a hiányát fogom érezni. Úgyhogy most irány a zágy!