Edzőpartnerek

Vasárnap este van. Tegnap valami olyan dolog történt, amire már rég nem volt példa. Együtt edzettem valakivel. Szeretek egyedül edzeni. Akadnak olyan emberek, akiknek a puszta jelenléte is hajt, de mióta először lementem a terembe, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyennel találkoztam. Ez most más volt. Rendhagyó és ki tudja milyen lesz hosszú távon… Najó, hagyjuk a rébuszokat, íme egy fotó a mérlegelésről…

Az utóbbi pár hétben egyre gyakrabban visszük le őket a terembe. A motivációnk csupán az, hogy lássák, hogy mit is csinál anya és apa, amikor "lemegy edzeni". Úgy adódott, hogy pénteken elmentünk bringázni, miközben anya épp edzett. Elfáradtunk ezért úgy gondoltuk, hogy meglátogatjuk ismét. Aztán másnap reggel, mikor indultam a fiam megkérdezte, hogy lejöhet-e velem. Azért nem vágtam rá azonnal, hogy "Persze, jöhetsz te is!" de végül úgy gondoltam, hogy mivel ma ajándék edzés jön (kar :P) ezért belefér, hogy ott legyen velem. Szombat reggel, amúgy is kevesen vannak. Ismerem a tulajt rég óta, tudom, hogy bufurc tud lenni, szóval óvatosan ágyaztam meg a kérdésnek…

- Khm… esetleg bejöhetne velem a kisfiam a súlyokhoz? - Beni már vagy 10 perce a bejárat mellett kanapén ücsörgött és a telefonom nyomkodta.

- Tudod, hogy állok ezekhez a dolgokhoz - mondta a tulaj felhúzott szemöldökkel. Itt aztán, gondoltam, bármi lehet. Lássuk be, nem egy veszélytelen hely egy 5 éves kis lurkónak egy konditerem. Tehát érthető lett volna bármilyen aggály… volna, mert így folytatta:

- Alig várom, hogy a gyerek akkora legyen, hogy én is lehozhassam. Szóval, persze! Menjetek nyugodtan.

Örültem és Beninek sem kellett kétszer mondani, hogy tegye le a telefont. Először, csak hátraszaladt a bordásfalhoz, amivel már rég óta szemezett. Mi felnőttek közben még váltottunk pár szót arról, hogy miért is jobb ez, mint mobilt nyomkodni, majd elakadt a szó. Beni ugyanis nekilátott és gyorsan húzódzkodott egy laza 5 ismétlést. Elállt a szó. Én pedig nyilván büszke voltam :) 

- Hány éves is a fiad?

- Öt, mondtam… 

Utána bicepszeztünk egy kicsit gépen, aztán kézisúlyzókkal, húzódzkodtunk és a végén sétáltunk kicsit a futópadon, amit gyakorlatilag fel sem ér :) Jó móka volt, ennek fogtuk fel mindketten. Ha tényleg élvezi a dolgot megtiltani nem fogom neki, hogy néha lejöjjön velem, de soha nem fogom erőltetni, hogy csinálja. Segítek nekik megtalálni azt, amit szeretnek, a feladatom az, hogy mindent megmutassak, amit lehe. És persze jó példával szolgálni. 

Aztán, lehet, hogy lebeszélek egy talit a régi pajtikkal is végre, pl. vele...;)